Scan barcode
A review by kismazsola
Child of Two Worlds by Greg Cox
4.0
Nem vagyok Star Trek-rajongó, alig pár részt láttam az eredeti sorozatból. (Nem kell aggódni, a Star Wars sem különösebben a szívem csücske, sőt az egy kicsit kevésbé, úgyhogy ebben a háborúban pártatlan vagyok.) Az ezévezredi Star Trek-filmeket szeretem, azt hiszem, még moziba is hajlandó voltam értük menni – de persze ez sem egy igazi treki ismérve.
Leginkább egyébként azért nem tud lekötni hosszú évadokra, mert annyira nem zsánerem ez az űrhajós-nonstop kalandozós buli. De azért időről időre jól esik, persze így meg elvesztem a nagyobb képet. Ezt a könyvet konkrétan úgy kerestem ki a wikipediáról, hogy elkezdtem a legfrissebb regényektől visszafele menni, és amelyik leírása megragadta a fantáziám, az lett. Azért nem meglepő, hogy pszichológusi vénával egy spockos könyvre esett a választásom. Bár ez a „spockosság”csak azt jelenti, hogy a nagyon elhanyagolható helyett csak kicsit elhanyagolható mértékben volt jelen a sok izgalom között.
Minden összevetve egy abszolút szilárd lábakon álló regényről beszélünk. Volt benne egy rakat akciójelenet és űrcsata is, de persze engem jobban érdekelt az összes többi része, és az is elég gazdagra sikeredett. A USS Enterprise-on kitör egy járvány (khm, nagyon is covid-áthallással, annak is vannak a láz mellett légúti és mindenféle tünetei), ami miatt meg kell szakítani egy küldetést. Egy független bolygó rendelkezik az gyógyszerhez kellő ritka anyaggal, de közben egy vészjelzést is elkap a hajó egy kereskedő hajótól, amit a Klingonok támadtak meg.
Spoiler
Ennek a vége, hogy az Enterprise-ra kerülnek annak a hajónak az utasai, ami mindenféle politikai és érzelmi viharokat kavar. Cox itt egészen elmegy a tömeg erejének érzékeltetéséig, megmutatja, hogy mennyire tehetetlen is tud lenni egyszem miniszterelnök, ha a nép hangja ellene fordul. Szóval játszottunk kicsiben és nagyban is, és még Pike-ért is aggódtam volna, ha nem tudom, hogy lehetetlen, hogy meghaljon.A járvány kezelése része...
Spoiler
Mindenféle sci-fiség mellett azért ez az „órák alatt kifejlesztem a gyógyszert, amit minden kockázata mellett gyorsan beadok a kapitánynak, aki persze maga sürgeti a dolgot (bár tényleg nincs más választása), és csodák-csodája a gyógyszer perceken belül hat” – szóval ez wtf.A sorozatra és korábbi könyvekre való utalásokat természetesen nem értettem, de szerencsére nem volt velük teletömve a regény (vagy észre sem vettem). Egyébként pedig nagyon élveztem olvasni, akkor is, ha ilyen jellegű könyvből egy ideig nem vágyom másikra. Külön értékeltem a címet: Két világ gyermeke.